Tiszteletreméltó százezres - Yamaha WR250R teszt
2010. július 17.
Gróf Miklós motorosfutár kollégánk, naponta, télen-nyáron, esőben, hóban, sárban használja negyedliteres enduróját. Tapasztalatait összegezte és írta meg ebben a cikkben.

Yamaha WR250R, a futármotor

Alapadatok és információk:

Yamaha WR 250 R, ......1357. (a gyári szám vége.)

Megvétel: 2008. augusztus 6. Yamaha City Budapest, du. 14h.

Első futárcím 20 perccel a megvétel után. Azóta, 22 hónap alatt 5122 szállítólevél, több mint 13 ezer futárállomás volt, technikai hiba, indítási probléma nélkül. Futár szempontból a WR rendelkezésre állása száz százalékig tökéletes, az elmúlt 100 ezer kilométer alatt nem volt olyan pillanat, hogy ne lehetett volna használni. Amikor egy relé hibája miatt, 77 ezer km táján szerelték, akkor sem volt szolgálatképtelen, ellenkezőleg: a világért sem sikerült teljesen leállítani.

yamaha-wr250r_02
Az eddigi legmagasabb hőmérséklet használat közben + 44 fok volt, de a túlhevülést jelző lámpa még ekkor sem gyulladt ki, noha expressz címmel vágtáztam keresztül a városon. A leghidegebb 2009 januárjában a Nógrád megyei Bercelen érte, amikor négy órát állt -21 fokban. Ennek ellenére ekkor is tökéletesen indult, az égető hideg egyáltalán nem zavarta, minden tartományban tökéletesen működött és jelét sem adta, hogy nem akarna.

A legmélyebb hóban 2010. január végén közlekedett, amikor egy újpesti parkon gázoltam át vele tengelyig érő hóbuckák között. A kuplung legnagyobb terhelése 2009 februárjában történt. Elöntött, felázott szántásban, tengelyig sárban dagonyáztunk vele három órát, utassal, 2-es sebességi fokozatban kb. 35-40-nel vágtáztunk ide-oda, a legkisebb gond nélkül.

yamaha-wr250r_05
Sós lében a legtöbbet a 2009/2010-es télen közlekedett, csak ebbe az időszakban legalább 10 ezer km-re tehető a folyamatosan korrodáló, agresszív környezetben megtett táv. Összesen kb. 35-39 ezer kilométernyi megtett távra saccolom az agresszív teleket. Ennek ellenére a kipufogó rögzítőcsavarjait leszámítva egyáltalán nem látható korrózió, "rohadásnak" semmi jele.

Ugyanez a vezetékek és az elektromos rendszer állóképességére is igaz, leszámítva a hűtőventillátor reléjének problémáját, elektromos szempontból soha nem jelentkezett gond. A -15, -20 fokos napokon sem okozott az akkumulátornak gondot a napi 40-50 indítás, melyek között volt olyan, hogy csak 2-3 percet üzemelt.

Az eddigi tartósan elért legnagyobb sebességet 23 ezer kilométernél produkálta, amikor egy erősen hátszeles napon, utassal vágtáztunk le Szegedre az M5-ösön. Az M5/M0 kereszteződésében 144 km/h-val süvítettünk ki a városból. A kiskunfélegyházai tankolást leszámítva sehol sem esett a sebességünk 122 km/h alá, átlagban 130-135-tel haladtunk. Tankolással együtt Szegedre (háztól házig 172 km) 1h 40 p alatt sikerült leérnünk. Ez azonban szélsőséges eset volt, szélcsendben, alattam nagyjából 125-130-as tempóra képes. Most már ennél is kevesebbet tud, jelenleg, 100 ezerrel a háta mögött az alapértelmezett végsebessége 122-125 km/h, az utazó 105-110.

Az eddig legnagyobb megtett távolságot pár hete teljesítettük: Budapest-Hamburg 1158 km, melyben 400 km közút is szerepelt – közepes ellenszélben 16 óra 15 perc. Visszafelé hasonló időt futottunk. Érdekes a nonstop Pozsony-Budapest táv: 2 óra 5 perc, 195 km, 3,3-as átlagfogyasztás, enyhe hátszél. Amúgy Magyarország szinte összes vidékén meglehetősen sokszor jártunk, emellett bécsi, prágai és brassói valamint erdélyi földutas kalandok is voltak.

Tankolások és fogyasztás:

Az idő előrehaladtával nem változott a fogyasztás. Városi futárkodás közben tartós 3,6 liter, országúton 90-100-as sebességnél 3,4. Országúton 70-80-cal barangolva 2,7 – egészen elképesztő, kevesebb, mint barátom ötvenes Honda Lead-jének fogyasztása. Ezzel a tempóval a Yamaha WR250 hatótávolsága 7,5 literes tankkal 200 km felett van. Autópályán 105-110 kilométernél 3,7-4,1 litert igényel. A fogyasztás legjobban a hőmérséklet alakulásával változik, az eddig legnagyobb 4,24 liter volt, országúton, -19 fokban.

yamaha-wr250r_11
Érdekes a szelephézagok állandósága. Először 40 ezer kilométernél ellenőrizték a City szervizében: minden gyári állapoton volt. Azóta semmi változást nem hallottunk a WR hangjában. A vezérműláncot 50-nél kellett volna cserélni, de megakadályoztam, ugyanennyi van a kuplunglamellákban, mindenben. Ehhez képest, közel 28 százalékos emelkedőn (földút, solymári vár) utassal, egyes fokozatban majdnem kerékre álltunk az emelkedő értéke miatt, de a kuplung még mindig nem csúszik, minden tökéletesen használható.

Ugyanez a kezelőszervekre is igaz. A 40 ezres szerviznél lecseréltük a gáz- és kuplungbowdent, valamint a kuplungkart meg a forgáspont csavarját is – azóta ezekre rá se kellett néznem. (Remélem, azért a szervizesek megteszik, amikor a WR ellenőrzése folyik). Valamennyi kapcsoló és érzékelő 100 ezer kilométer után is tökéletesen funkcionál. Érdekesség, hogy az eredeti japán indexlámpák közül – pedig a futármunkában a nap tíz munkaórájából összesen legalább húsz percet megy a rendszer – eddig egyetlen izzó égett ki. A helyére vásárolt magyar izzó fényereje azonos watt szám mellett mintha kissé kevesebbnek tűnne a gyárihoz képest.

A bejáratás a szokásos figyelemmel történt, eleve címek alatt zajlott, tehát sok leállással, indítással járt, mondhatni ideális volt – a hőmérséklet viszont 36-31 Celsius volt. Most, százezerrel később az olajfogyasztás mértéke a figyelőablakban nem látható, nyilván elment pár milliliter, de elmondhatjuk, hogy a WR gyakorlatilag nem eszi az olajat. Szervizintervallumok között, úton, benzinkútnál még nem kellett rátölteni.

Összefoglalás: min múlik és minek tulajdonítható az elmúlt 100 ezer sikeres kilométer?

– A gyártás és összeszerelés minősége példás. A szerviz tudja, hogy tapasztaltak-e munkájuk során lelazulásokat, de nálam, a napi gyakorlatban soha nem kellett meghúzni semmit, nem esett és nem vált le semmi. Egyetlen kivétel egy lamella a kipufogóban, ami nagyon finoman zörög.

Bejáratás:

Mint írtam, példás fegyelemmel és a motorra nézve kedvező módon történt, ennek meg is van az eredménye.

Méretezések:

A WR – látványa ellenére – hihetetlenül tartós konstrukció, bosszantó szakadások nem következnek be.

Használat:

A WR mindig finom bemelegítéssel indul el, még 35 fokban is. Az első pár percben érezhető, hogy nem szereti, ha nagyobb teljesítményt kell leadnia. Ezért nem kezdtem hidegen "nyelezni". Pár piros lámpa után érezhetően megjön a "fordulatszám lehetősége", innen lazán, sportosan, dinamikusan használható.

A WR visszahűlése. E 100 ezer kilométer 90 százaléka városi motorozás volt, sprintekkel, de az igénybevétel után szinte azonnali visszahűlési lehetőségekkel, gyakori kikapcsolásokkal, motorfékekkel, üresben kigurulásokkal. Tartósan szélsőséges termikus terhelés nem érte. Ennélfogva a "grófos használat" nem biztos hogy tipikus, hiszen a dinamikus, lendületes haladás ellenére a motor szadizásáról egyáltalán nem beszélhetünk. Lehet, hogy kinyírható egy WR akár hetek alatt is, ha versenyenduróként szétgyilkolja valaki.

yamaha-wr250r_08
Talán a WR csak ily módon ennyire tartós és alapból csak egy átlagos minőségű motorkerékpár, bár ezt nem hiszem. Törekvésem mindig az volt, hogy mindketten érezzük jól magunkat, legyünk partnerek, akár sárban, akár hóban, akár farkasordító hidegben, kilométeres dugókban vagy épp banánérlelő hőségben motoroztunk. Ez a harmónia nagyon lényeges, úgy gondolom, egy motor csak akkor élvezhető igazán, és csak akkor tesz hosszú ideig tökéletes szolgálatot, ha nem lépünk ki a motor és a vezető együttesének harmóniájából. Bármilyen furcsán is hangzik, embernek kell tekintenünk a motorkerékpárunkat.


Benzinfajta:

A WR érezhetően érzékeny a benzin minőségére. Tankolásainak 85 százaléka MOL EVO, SHELL V-POWER 95, AGIP 98 volt. Maszek kúton, bizonytalan forrásból soha nem folyt tankolás: az volt a célom, hogy a különböző benzinfajták kövessék egymást. Mellesleg így megy a legjobban, egy EVO-s tankolás utáni V-POWER 95 érezhetően még tovább növeli a dinamizmusát, ugyanakkor az EVO "puhább égése" nagyon szép hangot és finomabb teljesítmény leadást eredményez.

Szerviz:

Amióta megvan, a WR-t egy helyen, egy csapat szereli. Szervizintervallumot párszor túlléptem 600-1000 km-rel, ugyanakkor volt olyan is, amikor idő előtt történt meg a javítás és az átvizsgálás. Átlagosan a szerviz-fegyelem megfelel annak, amit a Yamaha elvárhat. Üzemeltetés folyik, figyelemmel és általában időben bekövetkező cserékkel.

Röviden ennyi. A WR életem első olyan motorja, amellyel mind a 100 ezer kilométerét saját kezemben tudhatom, és az első métertől kellemes élményként őrzöm.

...vissza az előző oldalra